O9A

Tradicionális sátánizmus ontológiájának alapigazsága

A valóság természete a tradicionális sátánizmus szerint:

A Baljós Ösvény által képviselt tradicionális sátánizmus ontológiájának alapigazsága szerint (1) két féle létezés különböztetünk meg: kauzális-anyagi világ béli „élő”és akauzális – energia alapú, „élettelen”. Függetlenül attól, hogy rendelkezésünkre áll-e az azok felfogásához, megértéséhez szükséges tudás és akarat, akár intuitív, akár tudatos szinten. Továbbá (2) ezen akauzális entitások/energiák megértése csak azok szemtől-szembeni megismerésével lehetséges, melyhez szükséges az egyénnek, annak alap esetben használaton kívüli, alul fejlett pszichikai képességei fejlesztése.

sc

 

Valóság alatt a Kozmoszt értjük, mely természeténél fogva két létsíkra oszlik, és mint olyan mindkét síkon képviselteti magát – a kauzális tér-időben és időtlen módon az akauzális „tér-időben”.

A kauzális létsík három térbeli dimenzióra és egy kauzális idő síkra osztható, míg az akauzális dimenzió n-számú (jelenleg meghatározatlan) dimenzióból áll (melyek nem tér és idő béliek).

A kauzális sík ennél fogva az általunk ismert, érzékelhető, fizikai univerzum jelenik meg, melyet képesek vagyunk érzékelni a mindennapokban és melyet a fizika törvényei határoznak meg és mely fizikai energiákat, anyagot tartalmaz.

A tradicionális sátánizmus felfogása szerint az akauzális létsíkokat épp ügy valódi entitások népesítik be, mint a mi fizikai kauzális univerzumunkat. Ugyanakkor minden kauzális élő entitás kapcsolatban áll az akauzális síkkal, onnan nyeri élet energiáját, a kauzális test csupán „váz” melyet ezen energiák mozgatnak, ennél fogva minden élő entitás „kapu” – nexion – az akauzális folytonosság felé.

Ebből a szempontból például a beavatás és a fokozatok, mely az egyén physisét, megértését hivatottak reprezentálni, hogy milyen szinten vannak jelen az egyénen belül az akauzális energiák. A beavatás önmagában a kapu megnyitása és ezen erők elfogadása, míg a mesteri fokon a létezés a kauzális és akauzális energiák szintre hozásáról szól, eltolva a létezést utóbbi javára.

term

A természet mibenléte:

Felfogásunk szerint a természet önmagában egy élő entitás, amely képviseli, összegzi az akauzális létezést a mi kauzális síkunkon, mely meghatároz és irányít minden életet, amit egyszerűen a természet törvényeinek nevezhetünk. Az evolúció például egy ilyen törvény, mely meghatározza, hogyan szabályozza és alakítja önmagát ez az entitás a mi fizikai világunkban.

Ennél fogva a természet is egyfajta életforma, ugyanakkor ezt nem, mint antropomorf (ember szerű) lényt kezeljük, sokkal inkább, mint élő és változó entitást, nexiont, ahol az akauzális és kauzális síkok találkoznak.

Mi, mint emberek csupán egyféle manifesztációja vagyunk a természetnek, ezáltal ugyanúgy vonatkoznak ránk is annak szabályai, melyek minden organikus létformát irányítanak és szabályoznak ezen a bolygón. Mint minden kauzális létforma, mi is megszületünk, növekszünk, változunk, majd kauzális testünk elpusztul, mikor az azt mozgató akauzális energia elhagyja azt.

A legtöbb földi kultúra az idők során hasonlóképpen, élő entitásként kezelte a természetet, és mint Anya jelentette meg – mely minden élet forrása.

A régi időkben a természetet gyakran személyesítették meg istenek és istennők képében, a régmúlt emberei így voltak képesek felfogni azt, hogy emberi jellemvonásokkal és történetekkel ruházták fel.

Ugyanakkor az ilyen formájú felfogás ma már nem szükséges, hiszen fajunk túlfejlődött ezen, mind értelemben és akauzális empátia tekintetében (mely képesség segítségünkre van megérteni a dolgok lényegét – physisét) és képesek vagyunk megismerni önmagunkat, a természetet és az azon túl húzódó kozmoszt azok teljes valójában.

A tradicionális sátánizmus filozófiája:

Filozófiánk alapja, hogy kérdéseket tegyünk fel – és megválaszoljuk azokat, az élet eredetéről és értelméről – vagy inkább kifejezetten a mi kauzális létezésünkről, mint emberi lények a kauzális univerzumban.

A tradicionális sátánizmus nem hisz abban, hogy minket, emberi lényeket és magát a kauzális életet valamiféle „magasztos lény”, közismertebb nevén „Isten” teremtette volna. Mi úgy véljük az élet természetes módon alakult ki ezen a bolygón, egy bizonyos kezdő pontból kiindulva, melyet még egyelőre sem mi, sem a tudomány nem képes teljes mértékben megválaszolni.

A tradicionális sátánizmus alapjában véve „természeti filozófia”, saját kauzális univerzumunk eseményeinek magyarázására leginkább az: értelemre, logikára, megfigyelésre és kísérletezésre hagyatkozunk, ezen keresztül vagyunk képesek megismerni, megérteni önmagunkat és a kozmoszt.

Ennél fogva a tradicionális sátánizmus egy racionális életstílus, mely elfogadja azon tényeket, hogy (1) a kauzális univerzum (vagy valóság) tőlünk és tudatállapotunktól függetlenül létezik, így független a mi érzékelésünktől. (2) A kauzális világról alkotott korlátozott megértésünk többnyire az érzékszerveinken múlik – dolgok, melyeket látunk, hallunk, tapintunk – ezek azok az eszközök, melyek velünk születnek és fejlesztés nélkül rendelkezésre állnak. (3) A logikus vita, értelem és kísérletezés a legjobb eszközök a tudás megszerzésére ezen „külső” világ megismerésére. (4) A kauzális univerzum önmagában egy rendszert képez, mely a maga szabályainak engedelmeskedik. (5) Az akauzális empátia képessége az, mely alapján felismerhetjük a nexiont önmagunkban és mely alapján felfedezhetjük, hogy milyen kapcsolatban állunk minden más életformával ezen a bolygón. Ennél fogva a praktikus módon használt értelem és e természeti filozófia lehetővé teszi számunkra, hogy felfogjuk, megértsük a minket körül vevő fizikai, kauzális univerzumot.

Ugyanakkor a logikával és megfigyeléssel elnyert tudás a kauzális univerzumról nem az egyetlen, hiszen azon túl létezik az akauzális sík, melyet mindennapi érzékelésünkkel képtelenek vagyunk felfogni, érzékelni. Az ezen a síkon létező „életformák” megismeréséhez szükséges fejleszteni és előhívni a mindenkiben ott szunnyadó képességet, mely további bepillantást tesz lehetővé a világ működésébe.

A tradicionális sátánizmus válaszai:

Filozófiánk úgy véli, hogy halandó, kauzális életünk célja alapvetőben kettős. Először is, hogy alakítsuk, változtassuk önmagunkat, hogy tudatosan részt vegyünk saját evolúciónkban és, hogy felfedezzük és élvezzük a kauzális létezést és az által nyújtott lehetőségeket – mivel kauzális létezésünk korlátozott, véges lehetőség csupán. Másodszor, ha fejlesztjük és alakítjuk önmagunkat egy bizonyos módon – és különösen, ha fejlesztjük pszichikus képességeinket – akkor lehetőségünk van arra, hogy új létformaként folytassuk létezésünket az akauzális tér-időben.

Ennél fogva filozófiánk szerint:

  • Mi, mint emberi lények képesek vagyunk arra, hogy tudatosan részt vegyünk és irányítsuk saját evolúciónkat – mivel rendelkezésünkre áll a (többnyire lappangó) képesség, hogy egy új emberi faj előfutárai legyünk, a rendelkezésünkre álló eredeti ezoterikus eszközökkel, melyek egy ilyen tudatos evolúciót elő idézhetnek.
  • Valódi ezoterikus bepillantáshoz és megértéshez – ön megértéshez és ön evolúcióhoz – szükséges, hogy fejlesszük lappangó pszcihikus képességeinket és tudásunkat az akauzális tér-időről az által, hogy szembesítjük magunkat az e síkot benépesítő lényekkel.
  • Ezen akauzális lények megismeréshez, a korábban fekete mágiaként ismert tudomány (itt nem a klasszikus módon a magyar irodalomban megjelent “fekete mágiára” célzunk) egy hatékony és elengedhetetlen eszköz.

Lappangó pszichikus képességeinkhez tartozik az általunk akauzális empátiának/gondolkozásnak nevezett tudás, mely alapjában véve fogékonyság és tudatosság ezen akauzális energiák iránt, melyek megtalálhatóak minden élőlényben és a természetben egyaránt, vagy közvetlenül, mint „zabolázatlan” akauzális energia (mely próbál valami kauzális formát találni önmagának).

Többféle okkult technika létezik ezen empátia fejlesztésére. Akauzális gondolkozás önmagában véve ezen energiák felfogását rejti magában, túl minden kauzális absztrakción – ferdítésen, melyekkel az egyén ruházza fel ezeket az energiákat – kauzális szimbólumokon, ide értve a nyelvet és az azt alkotó szavakat, mondatokat, melyek a hagyományos okkultizmus jellemzői.

Az akauzális gondolkozás egyik fontos eleme, hogy időbeni kivetülése nem egyezik a mi kauzális időkeretünk lineáris ok okozat törvényével, hanem sokkal inkább – kissé pontatlanul – egyidejűként kezelendő.

27752548_1722671184459213_7080184715342043161_n

Élőlények és az akauzális univerzum:

A tradicionális sátánizmus szerint számos, elkülöníthető akauzális létforma létezik az akauzális téridőben, mindegyik a maga karakterisztikáival és viselkedésével. Némelyikük csak itt képes létezni, míg mások képesek megjelenni a mi kauzális világunkban is.

Ezen lények alapvetően nem rendelkeznek fizikai formával, ahogy azt mi felfogjuk és definiáljuk (például: test) ugyanakkor azok, amelyek képesek megjelenni a mi kauzális világunkban képesek ilyen formákat felvenni, vagy birtokolni (mint például az emberi test), gyakran hivatkozunk, mint „alakváltókra”.

Mindazonáltal képtelenek vagyunk e lényeket felismerni (a korlátozott pszichikai képességeink miatt) e világi eszközökkel, ha azok nem öltenek anyagi formát (gyakran még így sem). Egyesek (akár más létformák is rajtunk kívül) viszont képesek „érezni”, vagy tudatában lenni ezen akauzális entitásoknak. Például ha rendelkezünk a szükséges empátiával, vagy az ezoterikus tudással ahhoz, hogy érzékeljük e lényekben lakozó akauzális entitásokat.

Mivel ezek az entitások a mi hétköznapi, kauzális felfogásunkon és ítélőképességünkön kívül állnak, nincs értelme megítélni őket emberi moralitás alapján. Ők nem „jók” se nem „rosszak”, hanem saját természetük szerint élnek, például: mint egy ragadozó, aminek a természete, hogy széttépje és felfalja az elejtett prédát. Tradíciónk szerint vannak olyan akauzális entitások, akik a mi anyagi univerzumunk közelében lakoznak, vagy át is léptek abba, hogy az itt élő entitások érzelmi energiáit (létállapotait) csapolják meg és lakmározzanak belőle. (lásd például Alexander Dray, vagy Carlos Castaneda inorganikus létformáit, akikkel kapcsolatba kerültek és írtak műveikben). Természetüknél fogva (és az akauzális univerzum törvényei miatt) ezek a lények nem képesek a „halálra”, vagy az öregedésre, ők az időn kívül léteznek.

Továbbá a mi kauzális elképzelésünk a mozgásról, (melyhez kauzális idő szükséges) szintén nem érvényes ezekre az entitásokra. Képesek megjelenni ugyanabban az időben több helyen több ezer kiló méterre egymástól.

Ezen lények ugyanakkor a klasszikus felfogással ellentétben nem „végtelen hatalmúak” és sokan közülük képtelenek a mi világunk anyagi dolgaira hatással lenni, pont úgy, mint ahogy egyesek képtelenek itt megjelenni, segítség és fizikai nexion (kapu) megnyitása nélkül (mely gyakran csupán egy közvetlen kapocs a két univerzum között, akár a használó testén belül).

Ezen lények egy részére gyűjtő néven, mint „Sötét Istenekre” hivatkozunk, ide tartozik a sokak által ismert Sátán és az az entitás is, melyet Sátán női ellentétének/párjának tekintünk, akit úgy nevezünk: Baphomet, aki egy sötét, erőszakos istennő – a valódi Föld Úrnője (és a természeté) – akinek hajdanán és még ma is emberáldozatokkal hódoltak, aki szimbolikusan és gyakran megjelenésében is áldozatainak vérének tengerében fürdik. Aurális tradíciónk szerint ő, mint  a Sötét Istenek egyike hajdanán járt már e Földön, mint alakváltó entitás és aki újra alakot képes ölteni, ha megkapja a szükséges véráldozatot. Tradicionálisan Baphomet az, akinek a Hétszeres Ösvény beavatottjai és adeptusai felajánlják kiválasztottaikat, mikor ritkítást végeznek – és mint olyan ezen ritkítások az egyik szükséges velejárói az adeptusság elérésének.

Fontos megjegyezni, hogy a tradicionális sátánizmus nem tekinti ezen entitásokat – Sátán, Baphomet vagy a Sötét Isteneket – klasszikus értelemben vett istenekként, ennél fogva nem imádjuk, csúszunk térden előttük, féljük őket, vagy engedelmeskedünk akaratuknak, mint ahogy azt más vallások teszik saját isteneikkel. Mi inkább, mint baljós segítőkre, „barátokra” tekintünk rájuk, mint rég elveszett és újra előkerült testvéreinkre és nővéreinkre. Sátán és Baphomet esetében, pedig mint eddig ismeretlen apánkra és anyánkra, akikre felnézünk, akiket tisztelünk, de nem imádunk. Továbbá egyes entitásokra tekinthetünk úgy is, mint szerelmeinkre.

Továbbá ezen lények, melyek más tradíciók írásaiban és mítoszaiban is megjelennek, ha kauzális alakot öltenek jóval túlmutatnak a halandók képességein és tetteikre évezredeken át emlékeznek.

Az „Isten” kérdése:

A mi felfogásunk nem feltételezi és ismeri el egy mindenható entitás létezését sem, különösen nem a judeo-keresztény „Isten” létezését. Ennél fogva ilyen entitás soha nem létezett és erre, mint emberi alakra hivatkozni nem más, mint egy kauzális ferdítés, egy ember által mesterkélt illúzió, melyet bizonyos körök erőszakkal húztak rá a tömegekre abban az illúzióban, hogy a kozmosz és saját mibenlétüket megmagyarázzák. Ennél fogva a mi általunk ismert Sátán nem áll semmilyen kapcsolatban ilyen entitással, pláne nem alárendelt viszonyban azzal, sokkal inkább egy önálló akauzális entitás, amely csupán az akauzális univerzum törvényeinek engedelmeskedik.

A gonoszság és sátán létezésének kérdése:

Amit más filozófiák a „gonosz kérdéseként” tüntetnek fel, az nálunk nem létezik. Mivel a tradicionális sátánizmus a hétköznapi moralitásra csupán, mint kauzális ferdítésre, dogmára tekint, melyet más felfogások helytelenül megpróbálnak kivetíteni a természet törvényeivel szemben. Ezen hétköznapi moralitás megpróbálja kitépni az egyén kezéből annak szabadságát és mesterséges törvényekkel, dogmákkal próbálja felülírni azt, az egyén természetével ellentétes módon: hogy az egyedi, folytonosan fejlődő nexionná válhasson (kinyithassa magában a fejlődéshez szükséges kapukat és többé váljon ami).

A mi szemszögünkből csakis az egyén, aki – akauzális empátiát és gondolkodást fejleszt magában – foghatja fel közvetlenül és teljesítheti be saját létezését, melyhez elengedhetetlen a hétköznapi moralitás, „gonosz” és törvény maga mögött hagyása. Ennél fogva a mi tradíciónk egyedi felszabadulást kínál és vár el az egyén evolúciójának végbemeneteléhez azáltal, hogy hozzáférést biztosít az egyén valódi mibenlétéhez, saját esszenciájához és természetéhez: mely nem más mint saját akauzális energiája, mely mozgatja és élővé teszi és lehetővé teszi, hogy felismerje a nexiont önmagában.

Sátán és Baphomet megismerése egy ilyen eszköz az út során, mellyel magunk megismerésére és fejlesztésére törekszünk, hogy megismerjük kauzális, halandó életünk célját és értelmét, és ami azon túl vár ránk az akauzális univerzumban, hogy ott, mint új lények emelkedhessünk fel és folytathassuk létezésünket. Ezen lények megismeréséhez (és ezeken által önmagunk megértéséhez) elengedhetetlen érzékeinket fejleszteni ezoterikus eszközökkel.

 

Forrás: Turul Nexion

Kategóriák:O9A

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s