élmény

Horkolás és a tudatos álmodás

horkol

Időnként hihetetlen dolgok vezetnek meglepő eredményekhez.

Nagyon sok ember életében, sok kellemetlenséget okoz a horkolás. Mindenkinek rossz, a horkoló félnek: nem tudja normálisan kialudnia magát, a horkolást hallgatónak: ezt inkább nem is részletezem itt, hogy akkor mit élnek hogy át, amikor hallgatják az aktuális éjszaka,  “szadisztikus koncertjét”.

Én amikor alszok, horkolok. Nem kicsit, hanem nagyon. Párom évek óta szenved ettől éjszaka, amikor a tolerancia küszöbének határát meghaladja a horkolásom, akkor felébreszt. 

  • Ne horkolj – mondja – légyszíves ne horkolj!

Felébredek, aztán vissza alszok. Ha megint zavarja, újra felébreszt az alvásból, és újra amíg el nem tud aludni, és nem hall semmit. Most ezt képzeld el napi szinten…  Egy idő után kondicionálódik benned, a sok ébresztés következményeként, hogy elkezdesz akaratlagosan figyelni az elalvásodra, arra a folyamatra, ahogyan mélyül az alvásod. Amikor napközben a munkádra összpontosítasz, koncentrálsz, felfokozottan működteted az agyad. Kimerült vagy, kialvatlan, de teljesítened kell, precízen, pontosan. Megiszod a kávé adagod, de nem léped túl a személyre szabott limitet, mert magas pulzusszám, vagy fokozott gyomorsav termelés lesz a kellemetlen eredménye.

shugara

Ez a kellemetlen helyzet, végül a tudatos álmodás megéléséhez vezetett.  Ebből kifolyólag az egyik erőteljes, de tudatos álomélményem a következő volt:

Sötét pusztaságot láttam magam előtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a látómezőmben derekuknál átkötött, és felfüggesztett emberek sokasága lóg előttem a semmibe. Ernyedten lógtak, de volt hogy kettesével összekötve, vagy gumiabronccsal is pluszban hozzá rögzítve himbálództak a szélben. Ezek a lógó alakok lángra lobbantak, lobogó, szenvedő, kínlódó emberi ingákká változtak, borzasztó, szürreális látványt alkotva. Hirtelen képváltás történt, egy ódon hangulatú kastélyban stend-up comedy-t tartva, szórakoztatom a népes közönséget két felvonásban. Az első felvonás után, a szünetben próbálok felkészülni a műsorom második részére, de azt tapasztalom, hogy nem tudom a szövegem, minden kiesett, és elkezdett kínzóvá válni a helyzet. És egyszer csak akkor megfogalmazom magamban a következőket: 

  • Ez csak egy álom. Minden csak álomkép. Ez nem a valóság, és ha hátat fordítok a közönségnek, kit érdekel, hiszen csak álmodom az egészet. Semmi következménye sincsen.

Időnként hihetetlen dolgok vezetnek meglepő eredményekhez.

 

 

 

 

 

Kategóriák:élmény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s