Ks.0x

Segítő szellemek – familiárisok

familiar

A nyugat-európai, de különösen az angliai és a skóciai boszorkányperek jegyzőkönyveiben gyakran találkozunk a latin eredetű familiáris (angolul familiar) kifejezéssel, amely a legtöbb esetben egy alacsonyabb rendű segítő szellemet (spiritus familiaris, familar spirit), pontosabban házi démont, “ördögfiókát” (imp) jelöl.

 

A familiáris általában valamilyen (látható vagy láthatatlan) formában a mindig a varázsló vagy a boszorkány közelében tartózkodik, és tanácsaival, de még inkább közreműködésével jelentős mértékben hozzájárul gazdája mágikus akcióinak sikeres végrehajtásához. A démonológiai szakirodalom rendszerint a következő három csoportba sorolja a familiárisokat:

  1. Halott emberek tanácskérés céljából rendszeresen megidézett szellemei, akiket legfeljebb csak a megidézőik képesek érzékelni.
  2. Láthatatlanul jelen levő angyalok, démonok, tündérek, elementárok vagy más természetfeletti lények. Ezeket szintén csak az őket megidéző mágusok vagy boszorkányok láthatják vagy hallhatják.
  3. Testet öltött alsóbbrendű démonok, akik általában valamilyen kisebb termetű állat képében állandóan az őket birtokló varázsló vagy boszorkány közelében tartózkodnak, s bár mindenki számára láthatóak, kommunikálni csak a gazdájuk képes velük.

A holtak szellemeinek  familiárisként való alkalmazásáról találhatunk példát annak a skóciai boszorkánypernek a jegyzőkönyveiben, amelyet 1576-ban folytattak le az ayrshire-i illetőségű Bessie Dunlop ellen. A vádlott (természetesen kínzással kicsikart) vallomásaiból megtudhatjuk, hogy egy Thome Reid nevű férfi szellemének segítségével gyógyította a beteg embereket és állatokat, találta meg az elveszett vagy ellopott holmikat, és leplezte le a tolvajokat. Thome Reid – aki földi életében a Laird of Blair szolgálatában állt – 1547-ben esett el a Pinkie melletti ütközetben. Bessie Dunlop, aki állítólag soha nem látta a férfit elevenen, részletes (és minden jel szerint hiteles) leírást adott külsejéről, ruházatáról és jellegzetes megnyilvánulásairól.

 

Bár a jegyzőkönyv szerint a tanúvallomások közt nem akadt egy sem, amely ártó cselekedeteiről szólt volna, Bessie Dunlop-ot 1576-ban a szeretet vallása nevében, annak rendje és módja szerint elevenen elégették.

 

spiritism

 

A modern spiritizmus szakirodalmában szintén gyakran találkozhatunk a médiumok láthatatlan segítőtársaira, szellemi vezetőire (guides) való hivatkozással. A spiritizmus világképének megfelelően ezeket a túlvilági vezetőket szinte minden esetben halott emberek testetlen szellemeiként értelmezik.

 

A második csoportba tartozó familiárisokkal gyakran történik, hogy gyakran gazdájuk  valamilyen mágikus erejű tárgyba, például gyűrűbe, medálba, kristályba, drágakőbe kényszeríti őket, ahonnan csak az ő személyes parancsára jöhetnek elő, hogy elvégezzenek bizonyos feladatokat.

 

Reginald Scot 1584-ben kiadott The Discoverie of Witchcraft (A boszorkányság leleplezése) című könyvében részletes leírást olvashatunk arról, hogyan lehet egy démont kristálygömbbe zárni. A bonyolult és cseppet sem veszélytelen szertartás az északi irány öt pokolbeli uralkodójának megidézésében csúcsosodj ki. A felbolygatott alvilági lények haragjától, illetve negatív energiáitól a hagyományosan meghúzott varázskör óvja a mágust. Ezek a lóháton, díszes öltözékben, fényes kísérettel megjelenő démonkirályok (név szerint Malantha, Thamaor, Sitrael, Falaur, Sitrami) helyezik el azután kristályba a familiárist, aki gazdája minden kívánságát teljesíti, minden kérdésére igaz választ ad, és megmutatja neki mindazt, amit látni kíván.

 

A harmadik csoportba tartozó familiárisokkal szinte kivétel nélkül a nyugat-európai (különösen az angliai és skóciai) boszorkányperek jegyzőkönyveiben találkozhatunk.

 

Az inkvizítorok és a protestáns boszorkányvadászok által sugall elképzelés szerint az ördög szolgálatába szegődött boszorkányok beavatásuk alkalmával egy démoni segítőtársat kapnak a poklok urától.

Ez az ördögfióka ettől kezdve valamilyen állat képében mindig a boszorkány közelében tartózkodik, és gonosz tanácsokkal látja el, illetve puszta jelenlétével hatásosabbá és sikeresebbé teszi a boszorkány jó keresztények sérelmére elkövetett rontó varázslatait és egyéb ártó cselekedeteit. Az 1616-ban lefolytatott lancashire-i boszorkányper egyik vádlottja, Jannet Device familiárisa, egy Ball névre hallgató kutya, pontosabban kutyaszerű démon segítségével küldött halálos kimenetelű rontást haragosára, John Robinson of Barley-re. Az 1566-os chelmsfordi perben egyebek közt azzal vádolták meg Agnes Waterhouse-t, hogy Sathan nevű fekete macskája, illetve familiárisa hathatós közreműködésével megrontotta régi ellenlábasát, Williem Fynee-t, aki ennek következtében elsorvadt és meghalt. A “macska” állítólag előző gazdájának, Elizabeth Francisnek is nyújtott hasonló szolgáltatásokat.

 

A Boszorkányperek jegyzőkönyvei szerint az ördögtől kapott házi démonok leggyakrabban kutyák, macskák és békák alakját öltötték magukra, de megjelenhettek nyúl, sündisznó, egér, patkány, menyét, görény, bagoly, denevér, pók, légy, darázs és sok más házi-, ház körüli állat, vagy akár valamilyen sosem látott fantasztikus keveréklény formájában is. (A salemi boszorkányper egyik vádlottja, Bridget Bishop például egy tetőtől talpig fekete, emberarcú, kakaslábú majomnak írta le familiárisát.)

 

A korabeli vélekedés szerint a boszorkánynak saját tejével vagy vérével kell táplálnia állatalakú familiárisát, aki az egyszerű ártatlan házikedvencekhez hasonlóan gyakran nevet is kapott gazdájától, ha nem maga az ördög volt a keresztapja. Az 1583-as essexi boszorkányper jegyzőkönyveiben három familiárist említenek meg név szerint. Az első, Pygine egy vakondszerű teremtmény, a második, Russol egy szürke macska, a harmadik Dunsott pedig egy nagy, sötét színű kutya képében kísérgette gazdáját. Egy másik, 1588-ban lefolytatott essexi perben szintén szerepel három, néven nevezett familiáris, mégpedig a macska alakú Lightfoot, a béka alakú Lunch és a menyét alakú Makeshift.

Matthew Hopkins, a hírhedt XVII. századi angol “boszokrányvadász generális” (Witch Finder General) 1647-ben megjelent The Disovery of Witches (A boszorkányok leleplezése) című könyvében a kvetkező leírást adja az általa “leleplezett” Elizabeth Clarke familiárisairól: Holt egy fehér kismacska képében hízelegte körül gazdáját; Jarmara úgy nézett ki, mint egy lábak nélküli, elhízott spániel; Vinegar Tom testét egy sovány, hosszlábú agártól, míg fejét egy ökörtől kölcsönözte, szeme nagy és dülledt volt, hosszú farkát pedig spirálba csavarva tartotta; Sacke and Sugar (ez a két név egy familiárist takar) megtévesztésig hasonlított egy fekete nyúlra; Newest pedig bárki görénynek nézhette volna. Az imént felsorolt csodalények egyébként mind ott láthatók a könyv elejét díszítő metszeten, a szerző és két boszorkány (az egyik nyilván Elizabeth Clarke) társaságában.

 

A boszorkányság legtöbb mai kutatója egyetért abban, hogy a familiárisokkal kapcsolatos hiedelmek az eurázsiai sámánizmus hasonló elképzeléseire vezethetők vissza.

 

A sámánok és a törzsi varázslók szinte mindenütt a világon előszeretettel hivatkoznak segítő szellemeikre, állatalakban megjelenő túlvilági “szövetségeseikre”. Számos észak- és közép-amerikai indián népnél egykor minden harcos rendelkezett egy vagy több, állatalakú segítő szellemmel (“naguallal”), akivel rendszerint a harcossá avatása során gerjesztett látomásai révén került kapcsolatba. A néprajzkutatók beszámolói szerint az afrikai lugbara törzs varázslói mágikus tevékenységük során gyakran veszik igénybe különféle természetfeletti erejűnek tartott állatok, elsősorban békák, kígyók, denevérek, baglyok, sakálok, hiénák és leopárdok segítségét. Az alaszkai ejak indiánok apró állatfigurákat faragnak csontból vagy fából, amelyekbe azután belekényszerítik segítő szellemeiket. Az új-britanniai kanakok varázslói a legkülönfélébb túlvilági lények közül választanak maguknak segítő szellemeket mágikus praktikáik hathatósabbá tételéhez. A szudáni khassonkék a segítő szellemeket bolinak, a varázslót pedig boli-tiginek, azaz “szellemtulajdonosnak” nevezik. Az alaszkai eszkimóknál annál erősebb egy sámán, minél több segítő szellem áll a rendelkezésére. Észak-Grönlandon az angakoknak, vagyis sámánnak akár tucatnál is több segítő szelleme lehet.

Yliaster Daleth írása

szikra

 


A fent leközölt anyag Yliaster Daleth szellemi tulajdona.

©Kolonics István/Yliaster Daleth

© Az oldalon megjelenő írásokat, kizárólag a társoldalak vehetik át az oldalaikra, a 7nephilim.com-ra irányító link feltüntetése mellett!

Kategóriák:Ks.0x

Tagged as: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s