Ks.0x

Az árnyék

árnyék

Három-hat évesen, meghatározatlan időközönként feltűnt a szemeim előttem egy fekete alak  látványa. A családom úgy emlékszik vissza, hogy “fekete ember”-nek neveztem el őt, akkori egyszerű gyermek agyammal.

Nagyon homályosak az emlékképek róla. Hol kintről az ablakon át lesett be rám, máskor a lakásban láttam feltűnni. Szerencsémre az utóbbi élmény nagyon ritkán  történt meg. Inkább kintről, tisztes távolságból láttam vizslató szemeit. Nagyon féltem tőle.  Nagyon.  Aztán ahogy nőttem, a tapasztalása (sajnos) megszűnt.

Húszas éveim elején kezdett el újra foglalkoztatni az Árnyék személye, abban az időben, számomra nagy (akkori magyar viszonyokhoz képest  nagyon-nagyon nagy) spirituális tekintélynek számító illetőnek nekiszögeztem a kérdésem, hogy szerinte mi lehetett ez? Ő erre természetesen nem tudott válaszolni.  Aztán eltelt sok idő,  nem számos eseményen keresztül mentem, és hopp…újra feljött bennem váratlanul ez a megoldatlan helyzet és élmény.  Na de hogy kezdjek hozzá,  hogy kiderítsem ki hogy mi is jelent meg az életemben?

Erre a legjobb módszer a rituális munka.

Visszavonultam a szokásos zárt helyemre. Az oltárra tettem egy fekete gyertyát, raktam egy faszén darabot a sárgaréz égető  edénybe, elhelyeztem a rituális tőrt és a kelyhet a megfelelő pozícióba, előkészítettem a füstölőket, felállítottam a  jelekkel ellátott, speciálisan előkészített fekete tükröm, és elfoglaltam a helyem a démonikus paktumok körében. Meggyújtottam a fekete gyertyát, és a szenet. A szokásos előkészítő lépéseket követően, elindítottam a rituálé hívás részét.

Jóval később, mivel a szén nem váltotta ki a hozzáfűzött reményeimet, a szenet eloltottam, és a füstölőket meggyújtottam. Egyből megjelent a megszokott atmoszféra. Igyekeztem a tükörre összpontosítani, és arra kértem az árnyékot, hogy a tükörben öltsön alakot számomra. Kértem, árulja el a jelét és a nevét. A hívás kb. 1 órán keresztül zajlott, aztán a tükörben vöröses, szabálytalanul rendeződő háló rendszert és rendszertelenséget láttam, alakot semmiképpen. Váratlanul erős, de nagyon rövid idejű gyermekhangú párbeszédet hallottam.

Egyik így szólt: igen! erre a másik gyermek hang rögtön rávágott: nem !

Kicsivel később bevillant a fejemben egy szimbólum, amelyet rögtön le is rajzoltam  a naplómba. Ezt követően lezártam a rituálét. Egyik ismerősömnek elküldtem a kapott jelet, kikértem a véleményét. Szeretem leellenőrizni a dolgokat. Dávid azt válaszolta, hogy furcsa  energiát érez rajta, angyali entitásnak tűnik, viszont démon is lehet. Ezzel a tippel igazán nem voltam kisegítve…

A név kiderítése volt hátra, de csak két nap múlva hajtottam végre újra a rituálét, hagytam hadd ülepedjen bennem ez a dolog. Vártam még valami jelre, vagy érdekes történésre, vagy valamire ami fedi, ide kapcsolódik… Persze, a két rituálé közötti időtartamban nem történt semmi.

De az  Árnyék nevére irányuló sikeres rituálét követő napon, jött az elképesztő megerősítés! Megrendeltem az egyik képzőművész ismerősömtől  több darabból álló, a kívánságom szerint összeállított és festett, a rituális mágia szertartásakor használatos tárgyakat.  Találkozásunkkor, a  képzőművész ismerős megkérdezte tőlem:

– Figyelj! A párom aggódik, és kérdi tőled, hogy ezek a tárgyak nem hoznak balszerencsét a házra, vagy az életünkre?

– Miért? A párod ilyen babonás?- viccelődtem vele, és láttam az arcán, hogy nem erre a válaszra számított.

– Te! Gyermekkorában időszakonként, valami sötét alakot látott, és borzasztóan félt tőle. Volt amikor a háta mögött tűnt fel…

Talált-süppedt! Az ismerősnek egy szóval sem említettem a mire készülök, és mire jutottam. Véletlen egybeesés lenne? Pont most ?! Ugyan már !

Ahogy visszagondolok a kisgyermekkoromra, az egy nagyon szép időszaka volt az életemnek. Igazi, felhőtlen kor volt, sok játékkal, bandázással, és ami akkor kellett. Fantasztikus nyaraim voltak, bár minden évszakban várt valami csoda. Ha az Árnyék elakart volna pusztítani, akkor simán megtehette volna.

De nem történt velem baleset, soha nem tört el a lábam, a karom. Volt egy kutyaharapásom, akkor is nagyobb volt az ijedelmem, mint a sérülés nagysága, ahhoz képest, hogy rá egy héttel az egyik unokatestvérem karját egy kuvasz kapta el, és feltépett egy darab húst, úgy, hogy varrni kellett, és máig is meglátszik a nyoma.

Nem hozott semmilyen rosszat ránk, nem lettem betegesebb és szerencsétlenebb a találkozásokat követően.

Csak úgy nem jelennek meg, semmilyen ok nélkül, fölöslegesen.

Ha nem támadott, akkor más nincs kizárásos alapon: védett valamitől, kísért, emlékeztetett valamire. Sok év elteltével, megkaptam a válaszokat, és szerencsésnek tudhatom magam, hogy ilyen tapasztalással több lehetek…

Mindenesetre szembe kell nézni, szükséges megoldani  a titokzatos, sokszor hátborzongató, és  nem e világi eseményekkel az életünkben. Nem lehet szőnyeg alá söpörni.

Én is ezt teszem.

____________________________________________________________________________________________

©Az oldalon megjelenő írásokat, kizárólag a társoldalak vehetik át az oldalaikra, a 7nephilim.com-ra irányító link feltüntetése mellett!

Kategóriák:Ks.0x

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s